Magyar Tűzihorganyzók Szövetsége

A darabáru horganyzásra vonatkozó EN ISO 1461: 2009 szabvány acélalapanyag vastagságonként határozza meg a horganybevonat vastagsága megkívánt értékekeit. Például a szerkezeti alapanyag 6 mm-nél nagyobb anyagvastagsága esetén a horganybevonatok átlagos vastagságának minimális értéke legalább 85 µm (1 µm = 1/1000 mm) kell, hogy legyen.
A gyakorlatban a szabványban megadott minimális értékeket  általában lényegesen túllépik. Ez a tervező számára járulékos biztonságot is jelent, mivel a védelmi időtartam hossza arányos bevonatvastagsággal.
Néhányszor természetesen előfordulhanak olyan esetek, melyeknél vastagabb horganybevonatok szükségesek. Ilyenkor erről a horganyzó és a megbízó között külön megállapodást kell kötni (vastagabb bevonatok kialakítása többletköltséggel jár).
A bevonatok korróziós élettartamának becslése viszonylag nehéz, mivel az egyes alkalmazási területek között, helyszíntől függően a korróziós hatások tekintetében lényeges különbségek lehetnek. Ezért a tapasztalati eredmények alapján mód van arra, hogy a különböző osztályokba sorolt klimatikus viszonyok esetén megadjuk a várható korróziós rátákat. Erre vonatkozóan a (MSZ) EN ISO 14713 szabvány ad kellő tájékoztatást:

A korrózióvédelmi bevonatok tervezésénél alapvetően fontos, hogy az alkalmazás várható korróziós és egyéb igénybevételei (szélsebesség, csapadék, homokszóródás stb.) felől megfelelő mélységben tájékozódjanak a szakemberek.
Az elmúlt évtizedek során az európai országok döntő többségében meghozott korrózióvédelmi intézkedések hatására jelentősen csökkent a levegő kén-dioxid (SO₂) tartalma, amely tovább javítja a horganybevonatok élettartamát, ez által lehetővé válik a vékonyabb, és még gazdaságosabb bevonatok alkalmazása.